A Pécsi Ítélőtábla tanácsa kirendelés alapján a Fővárosi Ítélőtábla ügyében járt el.
Az ítélőtábla dr. Krémer László vezette büntető tanácsa a Fővárosi Törvényszék ítéletét megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A indokolás szerint a csalás központi elemébe tartozó elkövetési érték (kár), illetve az, hogy a gyémántok értékét milyen szempontok alapján állapították meg nem volt rögzítve az elsőfokú ítéletben.
Az ügyről és az elsőfokú ítéletről
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az I. rendű vádlott 2002-ben kezdte meg az általa megvásárolt cégen keresztül azt az üzleti konstrukciót, amely később sem változott és a kezdetektől nagyon egyszerűen átlátható volt. Az I. rendű vádlott cége adásvételi szerződést kötött az ügyfelekkel, akik így színes gyémántot vásároltak és az a tulajdonukba került. Kötöttek továbbá egy másik szerződést, amelyben az I. rendű vádlott cége kötelezettséget vállalt arra, hogy 1 év múlva, ha az ügyfél el akarja adni a gyémántot, akkor azt előre meghatározott összegért visszavásárolja. Természetesen a konstrukció - mint minden befektetés - hordozott magában kockázatot a külföldi és a világpiaci folyamatokon keresztül. Az üzleti konstrukciót 2003-ban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) állásfoglalása rendben találta és megállapította, hogy a tevékenység nem engedélyköteles. Bejelentés alapján később is indult a cégnél PSZÁF vizsgálat, de azt is megszüntették, mert nem találtak problémát a cég működésében.
Mindezek ellenére 2004. november 23-án kelt határozatában a PSZÁF mégis kimondta, hogy a fenti tevékenység engedélyhez kötött és az I. rendű vádlott által működtetett cég nem rendelkezik ilyen engedéllyel, ezért megtiltotta a tevékenység folytatását. Ez a határozat nagy sajtó visszhangot kapott, aminek következtében az ügyfelek tömegesen igényelték a gyémántok szerződés szerinti értékesítését, illetve visszavásárlását. Ez alapjaiban megingatta a cég anyagi helyzetét, annak ellenére, hogy az I. rendű vádlott a magánvagyonából több mint 40 millió forintot visszaadott az ügyfeleknek.
A PSZÁF határozatot követően kapcsolódott be a II. rendű vádlott a cég működésébe és az I. rendű vádlottal közösen próbálták megoldani a kialakult helyzetet. Ennek érdekében a még le nem járt szerződések folytán az ügyfelek birtokában lévő gyémántokat különböző megtévesztő eszközökkel, valótlan tájékoztatókkal igyekeztek visszaszerezni. A vádlottak üzleti tevékenységüknek ebben a szakaszában az ügyfeleket már egyértelműen tévedésbe ejtették és az ekkor megtévesztett ügyfelek, akik a gyémántokat visszaadták, soha nem kapták meg a pénzüket.
Az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék T. J. I. rendű és K. T. II. rendű vádlottakat, mint társtetteseket bűnösnek mondta ki 2 rendbeli különösen nagy kárt okozó, 48 rendbeli jelentős kárt okozó, 133 rendbeli nagyobb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében és 5 rendbeli kisebb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás vétségében. Ezért őket halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Az I. rendű vádlottat az ellene csalás bűntette miatt emelt további vádpontok alól felmentette.
A bíróság egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat, hogy 163 magánfélnek fizessenek sértettenként pontosan meghatározott összegű kártérítést és annak a kifizetés napjáig járó éves törvényes kamatát. Ennek összege összesen több százmillió forint. A bíróság 182 sértett kártérítési igényét a törvény egyéb útjára - azaz polgári peres útra - utasította, 6 magánfél kártérítési igényét pedig elutasította. Emellett az eljárás során lefoglalt 42 tétel gyémánt kiadásáról is rendelkezett.