Az elsőfokon eljárt Kaposvári Törvényszék által megállapított tényállás szerint a vádlottak élettársi kapcsolatban éltek, rendszeres jövedelemmel nem rendelkeztek, az I. rendű vádlott a II. rendű vádlott tudtával prostitúciós tevékenységet végzett.

A vádlottak két 18 év alatti és egy 14 év alatti gyermekotthonban élő, nehéz sorsú fiatal lányt fogadtak be magukhoz, majd rábírták őket, hogy pénzért szexuális szolgáltatásokat végezzenek. A tevékenységükért kapott pénzt minden alkalommal a vádlottak részére átadták. Amikor a lányok jelezték, hogy tovább már nem akarják folytatni ezt a tevékenységet a vádlottak megfélemlítéssel bírták őket rá annak folytatására.

A Kaposvári Törvényszék a vádlottakat társtettesként elkövetett emberkereskedelem és kényszermunka bűntettében találta bűnösnek, ezért az I. rendű vádlottat 11 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra, míg a II. rendű vádlottat, mint többszörös visszaesőt 14 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I. rendű vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, míg a II. rendű vádlottat a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből kizárta.

Az ítélet ellen az I. rendű vádlott enyhítésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a II. rendű vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.