Az elsőfokon eljárt Szekszárdi Törvényszék által megállapított tényállás szerint a 76 éves sértett együtt élt házastársával, az elsőrendű vádlottal és első házasságából született fiával, a másodrendű vádlottal. A nő több súlyos betegségben szenvedett, amelyek miatt orvosi kezelés alatt állt, betegségei azonban életét nem veszélyeztették. Ő azonban fokozott betegségtudattal rendelkezett, egészségi állapotát a ténylegesnél sokkal súlyosabbnak, az életét közvetlenül veszélyeztetőnek értékelte. Mindez oda vezetett, hogy 2020. márciusában öngyilkosságot kísérelt meg.  Az elsőrendű vádlott talált rá és nyomban mentőt hívott. Ennek volt köszönhető, hogy a gyors orvosi beavatkozás a sértett életét akkor megmentette.

Az esetet követően a sértett többször hangoztatta férje és fia előtt a határozott öngyilkossági szándékát. Megkérte, illetve felszólította őket arra, hogy a következő öngyilkossági kísérletekor rajta ne segítsenek, orvosi segítséget ne hívjanak, őt hagyják meghalni. A vádlottak próbálták lebeszélni a sértettet a szándékáról, ő azonban hajthatatlannak bizonyult. A vádlottak – mivel szerették a sértettet – tiszteletben tartották és elfogadták ezt a kérését, felszólítását.

A sértett – a vádlottakat előzetesen nem értesítve – 2021. júniusában a halál okozására alkalmas dózisban túladagolta a cukorbetegsége miatt számára előírt inzulint abból a célból, hogy éltének véget vessen. Az elsőrendű vádlott reggel arra ébredt fel, hogy a sértett az ágyban az oldalán fekszik és hangosan hörög. Megkísérelte őt felébreszteni, azonban a sértett eszméletlen állapotban volt. Az elsőrendű vádlott az éjszakai műszakból hazatérő másodrendű vádlottnak jelezte az észlelteket. A vádlottak felismerték és egymás között megbeszélték, hogy a sértett ismét öngyilkosságot kísérelhetett meg. A másodrendű vádlott kétszer is javasolta az elsőrendű vádlottnak, hogy az eszméletlen állapotban fekvő, habzó szájú sértetthez hívjanak orvosi segítséget, ezt azonban az elsőrendű vádlott arra hivatkozva utasította el, hogy a sértettnek ígéretet tettek arra, hogy hagyják őt meghalni. A másodrendű vádlott mindezt elfogadta, és ő sem hívott orvosi segítséget, a sértettet mindössze hideg vízzel borogatták, mellette maradtak, amíg észlelték, hogy nincs pulzusa és nem lélegzik. Ekkor őt a másodrendű vádlott szakszerűtlenül megpróbálta újraéleszteni. Ezt követően értesítették háziorvosukat, aki megállapította a sértett halálát és értesítette a rendőrséget. A vádlottak később megtalálták a sértett által írt búcsúlevelet.

A sértett halálának közvetlen oka heveny inzulin-túladagolás okozta vércukorszint-csökkenés és heveny agykárosodás volt. Ha a vádlottak a sértett állapotának felismerésekor orvosi segítséget hívtak volna, akkor az idejekorán érkező szakszerű egyészségügyi ellátás esetén a halálos eredmény elmaradására értékelhető esély mutatkozott volna.

A Szekszárdi Törvényszék a vádlottakat emberölés bűntette miatt 2-2 év börtönre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását mindkét vádlott esetében 5-5 évi próbaidőre felfüggesztette.

A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása érdekében, a vádlottak és védőik eltérő minősítés és enyhítés miatt jelentettek be fellebbezést.